Kommunisták, imperialisták, szabad szoftverek

Ezen irat rövidebb, kötetlenebb verziója elhangzott a 2005. évi Szabad szoftver Napon, Szegeden.

Akik szabad szoftverekkel foglalkozunk, leginkább fiatal, lelkes, forradalmár lelkű, antikapitalista, világmegváltó népek volnánk¹. A legtöbb ilyen résztvevőt zavarja, hogy nagy cégek, csúnya, gonosz imprilisták² is belekontárkodnak a szabad szoftverek fejlesztésébe. Egy időben Linus Torvaldsot minden interjúban azzal zaklatták, hogy nem akarja-e átvenni tőle a kernelt az IBM, a HP, az éppen aktuális nagyvállalat. Válasza az volt, hogy nem, de ettől nem kérdezték kevesebbet. A továbbiakban arról lesz szó, hogy szerintem mit keresnek a nagyvállalatok a szabad szoftverben, mit adnak nekünk, mit kapnak tőlünk, és mennyire kell félni tőlük.

Kicsit távolról kell kezdenem. Én még láttam a kommunizmus végét, bár már erősen halódó végét. Voltam kisdobos és úttörő, de a nyolcadik osztály elején kiléptem az Úttörőszövetségből. Voltam Duna körös tüntetésen, és egyike voltam az első 60 évnél fiatalabb cserkészeknek, mikor újraindult a mozgalom. De még így is, a végén, megtanították nekem a leckét: a kapitalizmus az ember ember általi kizsákmányolásán alapul. A kommunizmus meg pont fordítva.

A friss vadkapitalizmus meg is felelt az elvárásoknak, elég undorító volt. Ezért is lepett meg, hogy mindennek a szívében, a fejlesztések fellegvárában kialakult valami, ami szemmel láthatóan a farkastörvények ellen működött. Oszd meg amid van, segíts másokon, ők is segítenek rajtad, mi mind egyformák vagyunk, és a többi. Ez volt a szabad szoftverek világa, és azóta is nagyon szeretem ezt a hozzáállást.

Aztán hirtelen megjelentek az egyre nagyobb vállalatok. Először kisebb, feltörekvő cégek, aztán egyszer csak bumm, az IBM, a nagy kék, a Microsoft tanítómestere, a FUD szülőatyja³. Utána a HP, akik az egész nyomtatópatronos ökörködést⁴ bevezették. Hát, ezen már meg kellett állni gondolkodni. Miért állnak neki a jótékonykodásnak hirtelen?

Önérdek

Abból indulunk ki, hogy ők mocskos kapitalisták, és csak a saját érdekeiket nézik. Mik ezek az érdekek?

• A szabad szoftver nekik erőforrás, és igen hatékonyan kihasználható erőforrás. Hogy ezt megértsük, gondoljunk a mesebeli falura, a görbeút végén, ott, ahol a kurta farkú malac túr. Elönti őket a belvíz, és rájönnek, hogy kell nekik vízelvezető árok. Ha ezt egyvalaki ássa meg, akkor egy egység munkával egy egység árokhoz jut. Ha ketten, akkor fél egység munkával jutnak egy árokhoz. Ha ötvenen, akkor 2% munkával jutnak egy árokhoz, ami 5000%-os megtérülés. Ehhez képest a Linux kernelt több százan fejlesztik, ha pedig az egész szabad szoftver univerzumot tekintjük, akkor ott tízezres számokról beszélhetünk.

• A szabad szoftverek fejlesztésében élharcos cégeknek van egy közös tulajdonságuk, ami elsőre talán nem szúr szemet. Egyikőjük sem Microsoft. Ennek igen komoly szerepe van a többi cég viselkedésében. A redmondi óriás ugyanis világuralomra tör, ezért mindenkinek a tyúkszemére lépett, különböző mértékben. Legutoljára a vírusirtó cégek alól rántotta ki a szőnyeget, saját alkalmazásának megjelentetésével⁵. Ha valaki hardvert gyártott, akkor le kellett paktálnia a Microsofttal, hogy legyen driver, támogatás, csillogás és villogás. Ha a Microsoft úgy döntött, hogy egy hardvercsoportot nem támogat, akkor annak vége volt, gondoljunk csak az Alpha processzorokra. Természetesen más operációs rendszer nem maradhatott életben, mert mondjuk nem futott rajta a Microsoft Word⁶. Más irodai programcsomag nem futhatott a Microsoft rendszerein, mert azok nem voltak „ingyen”. Felvásárlással és jogellenes trükkökkel piacot piac után hódítottak meg. Versenytársak nem voltak, mert csírájukban irtódtak ki.

  A szabad szoftverek, és itt főleg a Linuxról beszélünk, nagyon sokáig nem látszódtak versenytársnak, és amikor végül annak látszódtak, akkor sem lehetett fellépni ellene a szokásos bunkósbottal. Kit vásároljanak föl? Richard Stalmannt? Engem? Kit zsaroljanak meg? A szabad szoftverek teljesen függetlenül működnek, nem lehet a Windows trükkjeivel akadályozni őket. Vagy, mert nincs hozzá közük, vagy mert minden problémát gyorsan és hatékonyan megoldanak vagy megkerülnek. Így a zsarnokság elől menekülő cégeknek a szabad szoftver teljesen természetes menedék.

• A kevésbé nagy cégeknek is sokat segít az, hogy egy új alkalmazás kifejlesztését nem kell nulláról kezdeni. A technológiai küszöb jóval alacsonyabb, mintha egy monopólium által védett piacra akarnának betörni, és itt sokkal nehezebb is elnyomni egy kis céget, mint a Microsoft platformján, ahol mindenféle meglepő nehézségek érhetik a versenytársat.

Tartós önérdek

Mindez nagyon szép és jó, tudjuk már, hogy miért jönnek hozzánk. De meddig maradnak? És ha mennek, mit visznek?

• A súlyos, fejlesztést akadályozó, információcserét akadályozó, nem mellesleg versenyjogba ütköző praktikák ideje nagyjából lejárt⁷. A fejlesztések eredménye nyilvános, ezért nem lehet olyan cselt beépíteni, hogy:

  if (programneve=='versenytársalkalmazása') then generate_blue_screen(„Ez egy csúnya rossz alkalmazás, tönkretette a rendszert!”);

  Előnyre csakis eredeti, új, és jó fejlesztésekkel lehet szert tenni. Ez természetesen nem az optimális helyzet, hiszen a bankrabló nyereségesebb, mint egy limonádéárus, de elég jó ahhoz, hogy ne menjenek csődbe, sőt. Több cég jelentette, hogy kifejezetten dől hozzájuk a pénz a szabad szoftverekkel kapcsolatban⁸. Nekünk, akik csak kívülről nézzük a csatáikat, ez körülbelül a kocsmai verekedésről a brazil futballra való váltással egyenértékű.

• Versenytársaik nem sajátíthatják ki, mert a teljes egészben mindenkinek vannak „saját” szekciói, ezért a gpltelenítőnek sok, igen jó alapról induló perrel kellene szembenéznie – a hidegháborúban ezt „kölcsönösen garantált megsemmisítés”⁹ néven ismerték, és mindeddig megakadályozta súlyosabb világháborúk kialakulását.

• Felmerült egy kérdés, hogy mi történik, ha egy cég fejleszt egy szabad szoftvert, aztán csődbe megy, más irányba fordul, vagy más okból abbahagyja a szoftver fejlesztését. Mi történik ekkor a szoftverrel és felhasználóival? A válasz egyszerű: ha kell nekik a szoftver, akkor fejlesztik tovább. Ha nem kell, akkor nincs is veszteség. Ezért is jó a szabad szoftver.

Láthatjuk, hogy így nem csak az biztosított, hogy a szabad szoftver szabad maradjon, de az is, hogy a cégek folytonosan, és szabadon fejlesszék. Ezért ne vessük meg a nagy cégeket, inkább örüljünk nekik.

És, ha egy mamut egyszer elkötelezte magát egy menetiránynak, akkor nehéz megállítani. Megy, mint... mint egy mamut. És mivel jó irányba mennek, a hatások pompásak. Ott van kedvenc filerendszerem, az XFS, amit az SGI portolt linuxra. Mert jó fej? Nem, hanem mert moduláris szuperszámítógépükhöz¹⁰ kellett egy operációs rendszer, és nem kezdték nulláról a fejlesztést, hanem a linux kernelt alakították át maguknak. És mivel kis gépeket nem gyártanak, de valahogy szeretnék felkészíteni a növekvő cégeket az SGI eljövetelére, előreküldték az XFS-t, mint követet, marketingfogást.

Vagy Kétes Hírnevű Barátunk, a Sun. A hardvereiből teljesen remek alkalmazásszerver-vékonykliens rendszereket lehet összeállítani, és a nagy bürokratikus entitások, ha értelmes az IT vezetés, imádják az ilyesmit. De ehhez kell irodai programcsomag. A Sun választhatott, hogy lefekszik-e a Microsoftnak, vagy fejleszt magának Officét. Ugyan nem egyértelmű, hogy lefeküdt-e, de nem is fejlesztett Officét – hanem megvette és közzétette a Staroffice-t, mindannyiunk nagy örömére. Pár millió dollárból és némi türelemből, azaz szinte ingyen, van egy tökéletes irodai programcsomagjuk.

És van olyan is, amit megtesznek a közösségért ezek a cégek, de a közösség nem tehetné meg maga. Például a magas szintű pereskedés. A Novell, gyermekkorom békésen duruzsoló fájl- és nyomtatószervereinek alkotója, végre megszabadult a Microsoft zsarnokságától, és félelem nélkül, lelkesen veti magát minden egyes perbe. Ez már bejött, a Novell ott állt az EU-MS per mögött is, és eddig is nyert pár száz millió dollárt¹¹. Az IBM, Novell, RedHat, Sun, és kisebb-nagyobb társaik igen hasznos szövetségesei a szabad szoftveres közösségnek.