Egy megjegyzés: Az alább olvasható szöveget nem én írtam, sőt. Az Index egyik fórumán elhangzottak alapján állította össze Dagotta/Dakota álnevű barátunk, az ott jelenlévők kérdéseit és dr. Verebics János forrásait használva forrásul.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9004694
Én csak összeollóztam, úgy-ahogy megtisztítottam a nyilvánvaló gépelési hibáktól, igyekezve megőrizni az eredeti stílusát. Az esetleg offenzív szóhasználat, és az index fórumainak időnként felbukkanó szlengje remélhetőleg nem csökkenti az élvezeti értéket.
Ezúton fejezem ki köszönetem dr. Verebics Jánosnak, aki készséggel hozzájárult, hogy a honlapján fellelhető anyagokból idézzek, az ott található írásait szabadon felhasználjam. Köszönettel tartozom azon kartácsaimnak is akik itt, ebben az ügyben véleményt nyilvánítottak, mert utólagos engedelmükkel ebben az 'eposzban' – részben, vagy egészben – felhasználom írásaikat.
10telettel:
A Dagotta
Okkal kezdhetünk aggódni, ha az ajtóban két vadidegen úriember áll, és mellettük két sápatag szomszédunk. A szomszédok – Taki bácsi és Lenke néni – feltehetőleg nem a vidéki rokonokat jöttek bemutatni. Mindenesetre nem árt ha visszaköszönnünk. A helyzet fokozódik. A két úr – sötét bőrkabátban – a rend éber őrei gyanánt kupászkodni kívánnak kicsiny, de meghitt légkört árasztó hajlékunkban illegális szoftverek után. Ekkor minden átmenet nélkül kérjük el az urak igazolványait – még az ajtóban – és gyanakvó ábrázattal jó sokáig tanulmányozzuk, lehetőleg az akut diszlexia összes szimptómáját hitelesen bemutatva. Esetleg az sem árt, ha a szemüvegünket sokáig keressük előtte.
Ha ezzel megvoltunk az igazolványokat szolgáltassuk vissza, és nyelvtudásunkat megcsillantva érdeklődjünk: Dokument jeszty? Egy magára valamit is adó rendőr ebből már tudja, hogy szellemesen a házkutatást elrendelő határozat iránt érdeklődünk.
Ekkor két eset lehetséges:
A.) Ha jeszty dokument, azonnal kérjük el és igen alaposan tanulmányozzuk át, – persze egy megrablott sámán arckifejezését felöltve – időnként hümmögjünk is hozzá. Ha másért nem, azért olvassuk el, hogy megtudjuk ki a gyanúsított. Ha nem személy szerint mi magunk vagyunk gyanúsítva, akkor azonnal szólnunk kell az illetékes lakó-, élet-, vagy házastársunknak, esetleg csemeténknek, vagy felmenőnknek, feltéve ha otthon van. Ő kezdheti elölről az egész identifikációs műveletet.
Ha nincs otthon a gyanúsított, ezt a tényt azonnal közöljük az eljáró közegekkel. Ez persze nem fogja meghiúsítani magát a nyomozati eljárást, de időt nyertünk vele, mert azt mi nem tudhatjuk, hogy a háztartásunkban mi minősül számítógépnek látszó tárgynak, vagy adathordozónak.
B.) Ha dokument nyema, akkor az eljáró közegnek szóban kell tudomásunkra hoznia, hogy itten kupászkodás esete fog fennforogni halaszthatatlan nyomozati cselekmény alkalmából. Ebből az alkalomból ismételtessük el többször velük ezt mondókát némi nagyothallásra történő hivatkozással. Ezután megint rá kell térnünk a gyanúsított személyének pontos meghatározására, és az A.) pontban foglaltakat értelemszerűen alkalmazzuk.
Ezek után vegyük föl terepszínű ábrázatunkat, tessékeljük be váratlan vendégeinket, majd a dél-mozambiki tokás elefánt ringó járását utánozva vezessük őket kies hajlékunk azon helyiségébe, ahol a jegyzőkönyvet fölvesszük. Mert a hatósági tanúkat is azonosítani köll. Pusztán az a tény, hogy ők a szomszédaink az most nem számít.
Mivel a hatósági tanúnak érdektelen félnek köll lennie, ezért magabiztosan jelentsük ki, hogy Lenke nénivel haragban vagyunk, mert nem adta oda mákdarálóját, Taki bácsi meg egyébként is egy bélyeghamisító pederaszta, akit mi mélyen megvetünk erkölcsi piedesztálunk fennkölt magaslataiból.
Ha hihetően alakítottuk szerepünket, akkor a közegeknek – a két úr sötét bőrkabátban – új hatósági tanúk után köll nézniük. És az új tanúkkal megvést eljátszhatunk egy darabig.
"Alkotmányos jogállamban a büntetőjog nem pusztán eszköz, hanem értéket véd és maga is értéket hordoz: az alkotmányos büntetőjogi elveket és garanciákat." [11/1992. (III. 5.) Alkotmánybírósági Határozat]
Lassan eljött az ideje a futballból ismert lestaktika szakszerű alkalmazásának. Minek utána jóízűen elfogyasztottunk néhány hatósági tanújelöltet, az eljáró közegek – a két úr sötét bőrkabátban – kezdenek végre megnyugodni, éppen a legújabb hatósági tanúk adatait veszik fel a jegyzőkönyvbe. Amikor kitették az utolsó írásjelet is, a nyasszaföldi bambatáncból elsajátított arckifejezéssel szerényen érdeklődjünk: Az itt jelenlévő hatósági tanúk között akad-e valaki, aki tagja az Igazságügyi Szakértői Kamarának, vagy rendelkezik-e tudományos fokozattal a számítástechnika és informatika tárgykörében?
Nemleges válasz esetén ragaszkodjunk ennek a ténynek a jegyzőkönyvben történő rögzítéséhez azon az alapon, hogy imigyen a hatósági tanúk a feladatukat nem tudják érdemben ellátni, mivel nem értenek a számítástechnika apró, de mégis oly fontos nüánszaihoz. Hogy a hatósággal való együttműködési készségünket nyilvánvalóvá tegyük, Mona Lisa – az évszaknak megfelelő merevített – angyali félmosolyának kíséretében néhány vérnyomáscsökkentő tablettát ajánljunk fel a közegeknek. A két úr sötét bőrkabátban.
Itt jön képbe a BSA. Ha előrelátó és sokat tapasztalt közegek látogatnak el hozzánk, – két úr sötét bőrkabátban – aztán teszem föl hoznak magukkal szakértőt is a BSA-tól, akkor meg azért tiltakozzunk. Említsük meg többször, hogy valami Alkotmány nevű izében garantálnak néhány alapvető jogot, példának okáért a pártatlan eljáráshoz való jogot. Ez pedig a BSA-tól nem várható el, hiszen ezt a szervezetet maguk a szoftvergyártók hozták létre, tehát e gittegylet képviselője mindenképpen elfogultnak tekinthető, ezért nem vehet részt a hatósági eljárásban.
Most vizsgáljuk meg azt az esetet, ha cégünknél diszkréten kopogtatnak a rend éber őrei. Két úr sötét bőrkabátban. Eddig nagyjából ugyanazt a védelmi taktikát használhatjuk, – természetesen az adott helyzethez igazítva – viszont cég esetében néhány trükkel kibővíthetjük védelmi stratégiánk eleddig sem túl szűk tárházát.
Először is sokkal több hatósági tanújelöltet lehet kizárni az eljárásból az eddig felsoroltakon túlmenően. Nézzünk néhány lehetséges indokot:
A cég dolgozója nem lehet hatósági tanú, mert a dolgozónak felmondtunk, és ezért biztosan rosszindulattal viseltetik irányunkban, esetleg olyasmit tesz, aminek beláthatatlan jogkövetkezményei lesznek. (Nem baj ha ez nem igaz, csak előre készítsük fel számítógépen dolgozó munkatársainkat az ilyen jellegű közlésre, nehogy véletlenül miokardiális infarktus kerekedjen ebből az alkalomból kifolyólag.)
Nem lehet hatósági tanú a cégtársunk sem. Vele éppen üzleti vitában vagyunk, ami elmérgesítette az egyébként nemrég még meghitt, már-már barátinak nevezhető kapcsolatunkat.
Ha az utcáról hoznak hatósági tanúkat a rend éber őrei, – a két úr sötét bőrkabátban – az adatfelvétel során feltétlenül érdeklődjünk a potenciális hatósági tanú munkahelye felől. Mindegy, hogy mit mond, de mindenképpen egy haldokló antarktiszi foltosnyakú pitykés henyőke végvonaglását bemutatva kapjunk szívünkhöz, mert a legádázabb piaci konkurensünk munkatárását véljük felismerni a tanú becses személyében.
Ha esetleg valamelyik ügyfelünk is a helyszínen tartózkodik, és véletlenül hatósági tanút kívánnak faragni belőle, azonnal tiltakozzunk azon az alapon, hogy vagy ő nem fizette ki a tetemes összegre rúgó számláját, vagy mi nem neki, de mindenesetre elmérgesedett a viszony köztünk, ezért semmiképp sem tekinthető pártatlan és elfogulatlan tanúnak.
"A büntető eljárás egésze törvényi garanciákkal biztosított, lényegében az ártatlanság vélelmének alkotmányra visszavezethető alapjogának szellemében." (dr. Verebics János)
Szép lassan túljutottunk a hatósági tanúk körüli ünnepi hercehurcán, most kezdődik a vidám, önfeledt kupászkodás. Ha elég hatékonyak voltunk, ekkorra már nincs egyetlen szóba jöhető hatósági tanú sem. Ez ugyan nem akadályozza meg a hatóság pajkos kupászkodását, mert a rend éber őrei – a két úr sötét bőrkabátban – halaszthatatlan nyomozati cselekmény gyanánt végső soron azt csinálnak amit akarnak. Kötelesek vagyunk tűrni.
(Ha nincs hatósági tanú, sem pártatlan és független szakértő az eljárás során, alkalmazzuk eksön kartács – 263-as hozzászólásában leírt – módszerét:
Hatósági tanú nélküli házkutatás. Micsoda gyönyörű álom.
1. változat: a házkutatás során fölvett jegyzőkönyvet bal kézzel írod alá, majd amikor a talált bizonyítékokat a bizonyítás során bemutatják, kijelented, hogy sose láttad őket, és soha nem volt nálad házkutatás, és különben is a megjelölt időpontban több tanú által igazoltan a Honolulu Sztár fedélztén mulattál Fülig Jimmy nevű barátoddal.
2. változat: a jegyzőkönyvet aláírod, majd a rendőrök távozása után megkéred a párodat, hogy kicsit verjen össze. Irány a korház, látlelet, majd följelentés a fizikai kényszert alkalmazó rendőrök ellen, akik egy hamis jegyzőkönyv aláírására kényszerítettek veréssel.
A pártatlan hatósági tanút a hatóság állítja. Mivel a hatósági tanúnak az eljárási cselekmény jogszerű voltát is tanúsítania kell később, így nyilván először tisztázni kell a pártatlanságukat, ahhoz meg azonosítani kell őket. A jegyzőkönyv elkészítése szintén a hatóság feladata, és nagyon szigorúan véve az eljárási cselekmény egyes lépéseivel párhuzamosan kell elkészíteni.)
A rend éber őreinek – a két úr sötét bőrkabátban – azt az azonnali hatósági határozatukat, hogy ők mostan itten halaszthatatlanok szóban ki kell hirdetniük fülünk hallatára, és a jegyzőkönyvben tényszerűen rögzíteni ennek megtörténtét, mi több: még azt is, hogy megértettük és tudomásul vettük.
Jegyzőkönyv? Miért kell odafigyelni rá minden idegszálunkkal? Tudnunk kell róla, hogy feltehetőleg ez lesz az az okmány amelynek tartalmától függ további sorsunk. Bármi más csak ennek a – szivárványra hajazó – színezése, enyhítő vagy épp súlyosító körülmények ki – és felderítése, de eredendően a kupászkodásról készült jegyzőkönyv tartalma fogja megalapozni a bíróság ítéletét.
Szerfölött legyünk észnél, bármilyen nehéznek tűnik is. Először is nézzük mit mond a Be a jegyzőkönyvről? Sajnos elkerülhetetlennek tűnik, hogy magát a jogszabályt idézzem:
Be "115.§ (1) Az eljárási cselekményekről – ha e törvény másként nem rendelkezik – jegyzőkönyvvezető vagy a hatóság tagja jegyzőkönyvet készít.
(2) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:
a) a hatóság megnevezését,
b) az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény megjelölését és a terhelt nevét,
c) az eljárási cselekmény helyét és idejét,
d) a hatóság tagja, az eljárásban részt vevő személy és képviselője, a szakértő, a hatósági tanú, továbbá – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a tanú nevét.
(3) A jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárási cselekmény menetét akként, hogy a jegyzőkönyv alapján az eljárási szabályok megtartását is ellenőrizni lehessen. A terhelt és a tanú vallomását, valamint a szakvéleményt a jegyzőkönyvnek a szükséges részletességgel, indokolt esetben szó szerint kell tartalmaznia. Jegyzőkönyvbe lehet foglalni – az ítélet kivételével – az eljárás során hozott határozatokat is. A hatóság tagja és a bírósági eljárásban a jegyzőkönyvvezető a jegyzőkönyvet aláírja.
(4) Ha a jelenlevő ügyész, terhelt, védő, sértett vagy egyéb érdekelt az eljárással összefüggő esemény vagy nyilatkozat jegyzőkönyvbe vételét kéri, ez csak abban az esetben mellőzhető, ha ennek megtörténtéről a hatóságnak nincs tudomása.
(5) A jegyzőkönyvet a hatóság szükség esetén kiegészíti vagy kijavítja, erről az érdekelteket értesíti.
(6) A hatóság elrendelheti az eljárási cselekmény rögzítését gyorsírással, hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel. A terhelt, a védő vagy a sértett indítványára ez csak akkor rendelhető el, ha a költséget előlegezik. A rögzítés ilyen módja – a (7) bekezdés esetét kivéve – a jegyzőkönyvet nem pótolja. A gyorsírói feljegyzést, a hang – vagy egyéb felvételt külön jogszabály rendelkezései szerint kell megőrizni és lehet felhasználni. A gyorsírót a képesített gyorsírók közül kell igénybe venni; a gyorsíróra a szakértőkre vonatkozó rendelkezések irányadók.
(7) Külön jogszabályban meghatározott esetben az eljárási cselekmény jegyzőkönyv helyett más módon is rögzíthető. Ahol e törvény a jegyzőkönyvről rendelkezik, azon a külön jogszabályban meghatározott módon adatokat rögzítő, okiratnak tekintendő tárgyat is érteni kell."
Kommentár
A jegyzőkönyv közokirat, ami az ellenkezőjének bizonyításáig azt tanúsítja, hogy a benne leírt eljárási cselekmény a jegyzőkönyv tartalmával egyezően megtörtént. A jegyzőkönyvből ki kell tűnnie, hogy a hatóság az eljárási szabályokat betartotta-e, valamint tartalmaznia kell az eljárási cselekmény során tett vallomások és egyéb szóbeli nyilatkozatok lényegét.
A terhelt és a tanú vallomását – figyelemmel a 64.§ (3) bekezdésében és a 88.§ (1) bekezdéseiben írt szabályra – első személyben és a szükséges részletességgel kell jegyzőkönyvbe foglalni. A vallomást és a szakvéleményt általában nem kell szó szerint jegyzőkönyvbe venni, de indokolt esetben, ha annak különös jelentősége van, szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalásra is sor kerülhet.
A törvény rendelkezik a jegyzőkönyv alaki kellékeiről. Ezeket a Be 115.§ (2) bekezdése részletesen felsorolja. Így a jegyzőkönyv alapján lesz megállapítható, hogy melyik hatóság előtt, hol és mikor, ki ellen indult ügyben, milyen eljárási cselekmény foganatosítására került sor, és abban kik vettek részt.
A jegyzőkönyvvel kapcsolatos további rendelkezések a nyomozati szakaszban
a lefoglalásról, a házkutatásról és a motozásról készített jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, hogy a tárgyi bizonyítási eszközt hol és milyen körülmények között találták meg [Be 105.§ (2)];
a gyanúsított, a tanú és a tolmács a jegyzőkönyv minden oldalát aláírja. Ha az aláírást megtagadják, ezt a körülményt a megtagadás okának megjelölésével a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni [Be 133.§ (2)];
a szemléről, helyszínelésről, bizonyítási kísérletről, felismerésre bemutatásról lefoglalásról, házkutatásról, motozásról és írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben rögzíteni kell a hatósági tanú nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, valamint a lakóhelyét. Ennek során is figyelemmel kell lenni a 63.§ (5)-(6) bekezdéseiben írt szabályra (Be 135.§);
ha a cselekmény megítélése szempontjából annak jelentősége van, a tanú és a gyanúsított kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet szó szerint, illetőleg kérdés-felelet formájában kell rögzíteni;
a jegyzőkönyvben a sorok közé kiegészítést írni nem szabad. Az esetleges kiegészítéseket, módosításokat a jegyzőkönyv végére kell felvenni. Szövegáthúzást úgy kell eszközölni, hogy az áthúzott szöveg továbbra is olvasható legyen. A javítást alá kell írni;
a jegyzőkönyvet a nyomozási cselekmény foganatosításával egyidejűleg kell elkészíteni.
Ez így első olvasatra meglehetősen korrektnek tűnik, és nem utolsó sorban rengeteg lehetőséget hordoz magában védelmi stratégiánk kibontakoztatásának hatékony módozataira nézvést.
"Legnagyobb értékünk a szabadsághoz, emberi méltósághoz való jog. A büntetőjog, s a jog általában – ha az, aminek lennie kell – védi ezt az értéket." (dr. Verebics János)
Hogyan veszi kezdetét maga a kupászkodás? Úgy, hogy a rend éber őrei – a két úr sötét bőrkabátban – felszólítja szerény és megilletődött személyünket: Adjuk elő a birtokunkban lévő illegális szoftvertermékeket tartalmazó optikai vagy mágneses elven működő adathordozókat. Ha nem ezt mondják, hanem például szakzsargonban fogalmazva kalózmásolatokat, floppykat CD-ket, vincsesztereket kérnek, haladéktalanul rohanjunk el könyvespolcunkhoz, és emeljük le Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára című örökbecsű művét, majd kezdjük el a szavakat szépen sorban keresgélni, mert mi ezeket a szavakat nem értjük, és egy kókadt galagonyabokor bágyatag életérzését utánozva jegyezzük meg: Emlékeink szerint a hatósági eljárás során a magyar nyelvet kell alkalmazni.
(Könnyítés külföldi állampolgároknak: Függetlenül attól, hogy beszéli-e gyönyörű nyelvünket, ragaszkodhat tolmács jelenlétéhez.)
Innentől többesélyes a dolog:
A.) Otthoni, vagy munkahelyi házkutatás esete, nem mi magunk vagyunk a gyanúsítottak
Ekkor befejezhetjük az érdembeli verbális kommunikációt az eljárást foganatosító közegekkel. A két úr sötét bőrkabátban. Nem vagyunk mi számítástechnikai szakértők, és különben sem tudjuk mi tartozik a számítógéphez, egyáltalán mi az az izé amit keresnek. A kérdésekre adott válaszaink legyenek lakonikusak, és folyamatosan mormogjuk, hogy nekünk erről fogalmunk sincs.
B.) Otthoni házkutatás hatósági tanúk jelenlétében mi magunk vagyunk gyanúsítva
Arra kérdésre, hogy van-e birtokunkban illegálisan használt szoftvertermék eképp válaszoljunk: Tudomásunk szerint nincs. Ez azért fontos, mert így nem bizonyítható, hogy hazudtunk, és a későbbiekben – ha esetleg mégis van – nyugodtan hivatkozhatunk arra, hogy tévedtünk. Ennek az a jelentősége, hogy egyenes szándékú elkövetőből gondatlan elkövetővé avanzsálunk és jóval alacsonyabb büntetési tétellel megúszható az ügy. Adott esetben a tévedés büntethetőséget kizáró ok is lehet. [Btk 22.§ d)]
Feltétlenül figyeljünk oda erősen, hogy ezen kijelentésünket szó szerint rögzítsék a jegyzőkönyvben. Ehhez jogunk van ragaszkodni. [Be 115.§ (5)] Elérkezett a pillanat, amikor a rend éber őreit – a két úr sötét bőrkabátban – számítógépünkhöz kísérjük és egy éppen ivaréretté vált oroszlánfóka párkereső pislogásának kíséretében előadjuk floppy és CD gyűjteményünket.
Kezdjük el hamvas lelkünket is felkészíteni, – ha eddig nem tettük volna – mert mostantól vérkekec üzemmódba kell kapcsolnunk. Az eddigi ténykedésünk csak laza kis nyár végi cserkészdzsembori hangulatát idézte ahhoz képest, ami most eljövend. Érdekes megoldás például, ha ötletszerű időközönként valamivel megszakítjuk az eljárást. Ehhez néhány ötlet:
Biológiai szükségleteink haladéktalan és sürgető rendezése. A mellékelt helyiségben természetesen bátran olvasgassuk az elmúlt 2 hét sajtótermékeit, esetleg egy hosszabb családregényt.
Ha van kisgyermekünk példásan gondos szülőként különös figyelemmel legyünk az ő biológiai szükségleteire is. Esetleg az sem baj, ha kijelentjük, hogy a gyerekkel éppen most készülünk orvoshoz menni.
Ha van kutyánk éppen most kellene levinni sétálni, vagy állatorvoshoz menni vele.
Ha van kígyónk, időnként eresszük szabadon, majd kétségbeesve kezdjük keresni, a mérges voltára való figyelmeztetés mellett.
Az sem árt ha valamilyen egzotikus, fertőző betegség tüneteit vesszük észre magunkon. (Lépfene, mocsárláz, bubópestis, stb...)
"A törvény megköveteli, hogy bizonyos formai feltételek teljesüljenek. A forma a tartalom biztosítéka: megsértése (eljárási törvénytelenség) a tartalmat (büntetőjogi felelősségre vonás megalapozása) veszélyezteti. Az, hogy a törvény a házkutatás rendjét részletesen szabályozza, hogy a tanúk szerepét kiemeli erre vezethető vissza. A házkutatás során a "társadalmi nyilvánosságot" a tanú jelenti. A tanú mellőzése, vagy kioktatásának hiánya, az, hogy a lefoglalt dolgokat számára nem mutatják egyenként meg már megkérdőjelezhetik a begyűjtött bizonyíték felhasználhatóságát." (dr. Verebics János)
Midőn az első adathordozót kézbeveszi valamelyik közeg, nyilván meg kell állapítani, hogy mi az, és mit tartalmaz. Ha nem így tesz hanem mondjuk megfogja az egész dobozt és azt akarja lefoglalni az összes lemezünkkel együtt, rögvest tiltakozzunk egy korosodó prímabalerina minden méltóságával arra hivatkozva, hogy a büntetőeljárásban csak a bizonyításhoz feltétlenül szükséges dolgok foglalhatóak le.
A lemez tartalmát csak egyféleképpen tudhatja meg az illető közeg: ha megnézi. Előfordulhat, hogy hoz magával egy laptopot, de ennek kicsi a valószínűsége. Ha nincs nála számítógép, akkor kénytelenek vagyunk a saját gépünket bekapcsolni. Ezzel eltökölhetünk egy darabig. Közben egy jól nevelt gyanúsítotthoz illően, annak rendje és módja szerint vegyünk elő papírt, írószert közölve: A lefoglalásra kerülő adathordozók adattartamát fel kívánjuk jegyezni.
Miután magához tért ájulásából a közeg, adjunk neki egy pohár vizet, és egy nem túl erős nyugtatóval is udvariasan megkínálhatjuk. Mindenesetre, ha a közeg nem hajlandó lemezenként rögzíteni az azon található fájlokat, mondjunk jövendőt, mint tehetséges vátesz és éljünk panasszal azon az alapon, ki fog arra emlékezni hónapok esetleg évek múltán, hogy melyik lemezen mi volt a lefoglalás időpontjában. A bizonyítási eljárás során nem lehet minden kétséget kizáróan majd bizonyítani, hogy a tőlünk lefoglalt adathordozó adattartama valóban megfelel a lefoglalás időpontjában meglévő állapotnak. Nem elégséges bizonyíték pusztán maga a lemez. Bizonyíték csak az adattartalom lehet.
(Mondjuk ezt a taktikát csak azon gyanúsítottaknak merem jó szívvel ajánlani, akik biztosak benne, hogy minden programjuk jogtiszta.)
Elképzelhető, hogy a közeg fogja magát és az egész hóbelevancot egy bűnjel tasakba teszi, leragasztja, lepecsételi, aláíratja velünk és a hatósági tanúkkal is, azzal a felkiáltással, hogy majd bent a rendőrségen szakértővel a mi jelenlétünkben megnézeti. Ebben az esetben rögtön emeljünk panaszt, hiszen lemezeink nélkül nem tudunk dolgozni, és különben is éppen most kívánjuk megreformálni a halódó magyar futballt a "Támadó játék kialakítása északnyugati irányú ellenszélben, hibrid fűvel bevetett pályán" című tanulmányunkkal, ami fényes tudományos karrier lehetőségét biztosítaná számunkra.
Elérkeztünk a kupászkodás második fázisához, jelesül: magát a gépünket óhajtják lefoglalni. Itt két esettel találkozhatunk: Vagy visznek mindent, vagy csak a merevlemezt. Ekkor a galgamácsai siratóasszonyok jellegzetes stílusában megint kezdhetjük panaszainkat elővezetni az adattartalommal, és a hiányos intézkedéssel kapcsolatban, továbbá a fényes tudományos karrierünket veszélyeztető hatósági túlkapások okán.
Ha csak a merevlemezünket óhajtják elvinni, Először közöljük, hogyha kinyitják a számítógép házát, elvész a 3 éves garancia, amit a szerviz biztosít a gépre. Ha ennek ellenére is szétszedik, egy prédáját kereső amerikai halászsas éberségével figyeljük a közegek – a két úr sötét bőrkabátban – munkáját. Gyakorlott hardverguruk álmoskönyve szerint hamar tönkremehetnek kényesebb alkatrészek a sztatikus elektromosságtól. Tehát erősen figyeljük, hogy a szerelés során szakszerűen járnak-e el. Ha nem akkor megint csak éljünk panasszal a szakszerűtlen intézkedés miatt.
Ha ügyesek vagyunk később szerzünk egy-két rossz memóriamodult, azt vadul lobogtatva követeljünk kártérítést, mert a szakszerűtlen intézkedés miatt tönkrement gépünk memóriája. És garancia sincs már rá.
Engedelmetekkel offolnék egy kicsit. Ennek az az oka, hogy a továbbiakban a céges ügyekre, valamint arra szeretnék kitérni, hogy mi a teendő akkor, ha esetleg bűnösek vagyunk, azaz van nálunk illegális szoftver, és ezt nagy valószínűséggel meg is találják majd. Időnként nem kizárt, hogy első olvasatra kissé meredeknek tűnő, de mindazonáltal többé-kevésbé jogszerű megoldásokról mesélek. Teszem ezt azért, mert mindekinek joga van magát minden eszközzel megvédeni. És nem utolsó sorban kurvára utálom a BSA-t.
Eddig otthon, gyakorlatilag ártatlanságunk biztos tudatában kekeckedtünk a rend éber őreivel. A két úr sötét bőrkabátban. Cégek esetében kissé más metódust kell követnünk, de az alapok lényegében véve ugyanazok. Megint más a helyzet, ha megbuktunk, mint Rottenbiller.
Szinte biztos, hogy az illegális szoftverek használatának alkalmából elrendelt nyomozás házkutatással kezdődik. El nem tudom képzelni, hogy egy szép, szabályos – mélynyomott illatosított selyemfényű mártott papírra, gyöngybetűkkel írt – idézést bocsátana ki a hatóság szépen kérve: ha éppen akad egy kis időnk, ugyan jelenjünk meg már színük előtt, és ha már arra járunk, vigyük magunkkal illegálisan használt szoftvereinket, meg egy kis sört, mert a meghallgatás után garden-party is lesz amire ezúton is szeretettel meghívnak. A szendvicset ők hozzák.
Szóval lássuk be: ennek elhanyagolhatóan csekély a valószínűsége, – bár kormánypárti szoftverkalóz esetében még ez sem zárható ki teljes bizonyossággal – ezért inkább az egész pályás letámadásra készüljünk fel testben és lélekben egyaránt. Elsősorban vegyük tudomásul, hogy bárhonnan bekaphatunk illegális szoftvert akaratunk és szándékunk ellenére is. Elég hozzá egy számítógépes szaklap nem túl alaposan ellenőrzött CD melléklete, vagy éppen az, ha a világhálón kolbászolunk. (Persze 90%-ban pornóképeket nézegetve, ahogy ezt kétségkívül csinos és minden bizonnyal szakértő ORTT elnöknőnk volt kedves megemlíteni. Hmmm... már az offolásban is offolok, előbb-utóbb valaki a valagomba fog rúgni.)
Nna, a lényeg az, hogy a házkutatás során az eljáró közegek részéről – a két úr sötét bőrkabátban – különféle, de jól tipizálható viselkedésmintákkal találkozhatunk. Viselkedésüknek kétségkívül vannak emberi, jellembeli attitűdjei, de ne feledjük el: A munkájukat végzik, és azért jöttek, hogy itten most egy alávaló gaz szoftverharamiát leleplezzenek le, a közjó nagyobb üdvére. Tehát a viselkedésük – az ilyen-olyan képzések során elsajátított módon, és tapasztalatukból fakadó – felvett, tanult viselkedés. Ne dőljünk be nekik, csak hatékonyabbá akarják tenni munkájukat, nekik is van felettesük, ellenőrzik őket, és hát ott van a felderítési mutató. Nagy úr. Ha nem a legnagyobb. Akkó' nézzük:
Látszólag kissé naiv rácsodálkozással szemléli a világot, többnyire halvány segédfogalma sincs arról, hogy mi történik körülötte. Így többek között arról sem, miképp lehetséges az, hogy becses személyünkre, – akit az imént volt szerencséje megismerni – hogyan vetülhet egyáltalán a gyanú leghaloványabb árnyéka is. Az sem kizárt, hogy néhány könnycseppet is elmorzsol a szeme sarkában, miközben célzásokat tesz nehéz gyermekkorára is.
Csakhogy: Mialatt mi a meghatottságtól megindultan éppen papír zsebkendőt keresünk neki, és ezalatt magára hagyjuk, pillanatok alatt felméri a terepet, majd lehet, hogy véletlenül egy felirat nélküli CD lemez kerül valahova, majd a hatósági tanú szeme láttára – sűrű bocsánatkérések közepette – megtalálja. Ez ellen úgy védekezzünk, hogy ismeretlennek tűnő adathordozót még véletlenül se fogjunk meg. Legföljebb sebészkesztyűben. Vitás esetben ragaszkodhatunk ahhoz, hogy külön bűnjeltasakba kerüljön az inkriminált adathordozó, és indítványozzuk daktiloszkópiai vizsgálatát. Ha nincs rajta az ujjlenyomatunk, akkor bizony az nem a miénk, és azt sem tudjuk, hogyan került kies hajlékunkba/irodánkba.
Szemmel láthatólag nem érdekli semmi, és nagyon unja, hogy ilyen piszlicsáré ügyekkel merik őt zaklatni. Minél gyorsabban túl akar esni az egészen, és jól hallhatóan azon morfondírozik, hogy kilép a rendőrségtől, mert nem bírja ezt az örökös kicsinyességet, az értelmetlen szabályzatokat, főnökei jellemtelenségét és különben is buddhista szerzetes akar lenni.
Csakhogy: Hajlamos ezt a flegmát az eljárási jogra is kiterjeszteni, holmi törvények, jogszabályok, ilyesmik nem kerülnek sűrűn érdeklődése homlokterébe. Ilyenkor kettőzött éberséggel figyeljünk a jegyzőkönyv vezetésének már megismert nüánszaira. Szokása, hogy a többszörösen összetett mellérendelő körmondatainkban megfogalmazott frappáns nyilatkozatainkat – aminek az elejét Lajosmizséről hozták vissza különvonaton – egy, legföljebb két szóban írja bele a jegyzőkönyvbe.
Ez a viselkedésforma a különösen kis-, vagy éppen ellenkezőleg, a különösen nagy termetű közegek sajátja. Nagyjából úgy néz ránk, mint egy többszörös anyagyilkosra. Felületes szemlélő már erősen aggódna az egészségéért, mert parázsló orcájának mély bíbor színezete közelgő gutaütést sejtet. A verbális kommunikáció során kezdetben hörgő hangokat hallat, s miután megfelelő levegőmennyiséghez jutott, mintegy 140 decibel hangerővel közli mondanivalóját.
Csakhogy: Nicht bekäkken! A zord külső érző szívet takar, csak ez nehezen derül ki. Ilyen közeg esetén kekeckedhetünk csak igazán, úgysem mer megverni a tanúk szeme láttára. Mellesleg esze ágában sincs fizikai inzultusnak kitenni becses személyünket, csak beijeszt, hátha elővezetjük még a Commodore-os korunkban beszerzett magnókazettáinkat is. Az üvöltözéstől eltekintve, viszonylag korrekt eljárásra számíthatunk.
Ránézésre egy ábrándos tekintetű alanyi költő, akit épp az imént csókolt múzsája homlokon. Különösen fejlett esztétikai érzékkel rendelkezik, egy jobban elrendezett szobanövény-kompozíció előtt negyedórákat képes elmerengeni, a világmindenség hiábavalóságán filozofálva, közben időnként szavalni kezd, és a költeményt elfogadható átéléssel adja elő.
Csakhogy: Ezalatt pontosan felméri személyiségünk gyenge pontjait, és szinte csalhatatlan biztonsággal nyúl egy szem lejárt shareware programot tartalmazó lemezünkhöz, annak ellenére, hogy az véletlenül a szennyestartó mögé esett, és már régen el is feledkeztünk róla. Erről természetesen verset rögtönöz, de a jegyzőkönyvben rögzíti. Nem kizárt, hogy szonett formájában.
Bizalmasan a tudomásunkra hozza, hogy őt személy szerint mi nem is érdekeljük, mert egy kiterjedt és nemzetközi szervezett bűnbanda kézre kerítésén fáradozik, és innen tudja, hogy nálunk egészen biztosan található illegális szoftver. Nem is cicózik, közli, hogy adjuk elő, mondjuk meg kitől vettük és részéről az ügy le van zárva. Jegyzőkönyvvel csak érintőlegesen foglalkozik, – néhány tőmondat erejéig – arra való hivatkozással: a mi érdekünk az, hogy az eljárásban minél kevesebb dolog derüljön ki rólunk, mert attól fél hogy a banda bosszúja még akár az életünket is veszélyeztetheti.
Csakhogy: A bizonyítási eljárás során egyedül az éppen általunk önként s dalolva átadott adathordozók lesznek az értékelhető bizonyítékok. Ellenünk. Ha szóba hozzuk a bűnbandát, senki semmiről sem fog tudni, legfeljebb néhány elnézően szánakozó mosolyt kapunk.
Lenyűgöző jogbéli jártasságról tesz tanúbizonyságot. Valóban lehetséges, hogy jogi diplomával is rendelkezik. Minden egyes eljárási cselekmény után közli a védekezési taktika követendő módszereit, – szakirodalmi példákkal alátámasztva – és lassan már tényleg saját ügyvédünknek érezhetjük. Nyilatkozatainkat rendre felülbírálja, és javaslatot tesz annak átfogalmazására azon az alapon, hogy a védekezés során ez vagy az a kifejezésünk hátrányosan érinthet minket a bíróság előtt. A legszörnyűbb az, hogy sokszor igaz is amit mond.
Csakhogy: Miután elnyerte bizalmunkat, egyre több olyan adatot, körülményt árulunk el neki, amit egyébként soha el nem mondanánk senkinek az égegyadta világon, és ezeket ő szépen beleilleszti a jegyzőkönyvbe. Combos vagányok egybehangzó élettapasztalata szerint egy ilyen rendőrnek történő bedőlés alaphangon +2 év.
Mélységes meggyőződése, hogy az egész világ a velejéig romlott, és személy szerint azon sem csodálkozna, ha a Teremtő egy újabb özönvizet forgatna a fejében. A szemében mindenki bűnös aki él, ennek megfelelően bánik a gyanúsítottakkal, de akár a hatósági tanúkkal is. Veszedelmes fajta. Képes egy szabálytalanul tárolt PB-gáz palackot is a jegyzőkönyvbe fölvenni, de alkalomadtán viháncoló csemetéink szerfölött koszos ruházatáról is említést tesz. A végletekig precíz, még a fogkrémes tubusban is illegális szoftvert keres.
Csakhogy: Nincs csakhogy. Ilyen és kész. Jól tűri a kekeckedést, de ennek az az ára, hogy akár a tapéta alá is benéz. Ha itt véletlenül penészgombát vagy salétromot talál, azt is jegyzőkönyvezi.
Igazán csak a nőkre veszélyes. Átmenetet képez Sean Conerry és Antonio Banderas között némi Jávor Pálos beütéssel, miközben Barry White búgó hangján adja elő mondókáját, nemegyszer méltató megjegyzéseket téve a gyanúba fogott hölgy vénuszi szépségére. Testalkata Arnold Schwarzeneggerére emlékeztet. Néhány kétértelmű megjegyzését még akár randevúra invitálásnak is értelmezhetjük, miközben célzásokat tesz arra nézve is, hogy majd ő megvédi szépséges és elbűvölő személyünket.
Csakhogy: Nem hinni neki! A bájolgásban még az sem zavarná különösebben ha éppen oszlófélben lévő tetemünket vizualizálná. Feltehetőleg 18-20 év körüli szépségkirálynő küllemű felesége van, és legalább két hasonló kaliberű szeretője. Mindent pontosan feljegyez, majd múlhatatlan szerelméről biztosítva minket elpályázik. Többnyire az életben soha többet nem látjuk.
Igazán csak a férfiakra veszélyes. Átmenetet képez Bo Derek és Catherine Zeta-Jones között Marylin Monroe erotikus kisugárzásával. Hangja leginkább Amanda Lear-ére hasonlít. Szemmel láthatólag ellenállhatatlannak tartja markáns arcélünket, mackósan bájos férfiasságunkat. Helyváltoztatása során mozgása mint Janet Jacksoné, tehát nem tudjuk szemünket levenni róla. Kérdéseit mélyen a szemünkbe nézve, enyhén rebegő szempillákkal teszi föl, nem kizárt, hogy otthoni telefonszámát is tartalmazó névjegyet kapunk tőle.
Csakhogy: Egy módfelett ronda kövér disznónak tart minket, a névkártyáján lévő telefonszám pedig egy temetkezési vállalkozásé. Egyébként inkább Schlachta Margit és Madeline Albright jellemvonásaival rendelkezik. Ha feltétlen kényszert érzünk a siketfajdoktól ismert dürrögő násztánc bemutatására, akkor bizony mexívjuk. Mint szódás a lovát. Mialatt mi pajzán gondolatoktól elborult aggyal lihegünk nyomában, ezalatt minden létező dolgot lefoglal, ami számítógéphez közeli tárgynak látszik. Amilyen marhák vagyunk, még segítünk is neki levinni a kocsihoz a cuccot.
"A büntetőeljárásban a bizonyítási teher a hatóságokra hárul és a terhelt nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására. A bizonyítási kötelezettség valamennyi, a büntetőügyben eljáró hatóságot terheli. A bizonyítási kötelezettség terjedelme a büntetőjogi felelősségre vonás eldöntéséhez szükséges tények körében határozható meg, amely egyaránt felöleli a bűnösség és az ártatlanság megállapítására vonatkozó adatokat, tényeket." (Be kommentár)
Járjuk körül egy kicsit a cégügyeket. (Nem akarok túlzottan belemélyedni, mert ez egy önálló ága jognak, külön felkészültséget igényel, és többek között ehhez sem értek.) Egy cég (gazdasági társaság, szervezet) nem lehet alanya a büntetőeljárásnak. Ez fogalmilag kizárt, mert a bűncselekmény olyan magatartásforma, amit társadalomra veszélyessége miatt a törvény büntetni rendel. Egy cégnek nem lehet magatartása, nincsenek meg a hozzá szükséges eszközei, (akarata, végtagjai, ilyesmi) magatartása csak az embernek (természetes személy) lehet.
(Gondoljunk csak bele: Egy szabadságvesztéssel sújtani rendelt bűncselekmény esetén, hogy hajtanák végre az ítéletet cég esetében? Bezárják a cégiratokat, bélyegzőket, könyvelést Márianosztrán a 101-es zárkába 2 év 8 hónapra? Mondjuk jó magaviselet esetén harmadolnak.)
Egy céget az alapító okirata – társasági szerződése – testesít meg. Céget a természetes személyek (emberek) és/vagy cégek alapíthatnak valamilyen közös cél elérése érdekében, közös kockázatvállalás mellett. Minden cég esetében így vagy úgy de megjelenik az ember (természetes személy), alapítóként, vagy képviselőként esetleg tulajdonosként, netán alkalmazottjaként. Nekik viszont már lehet magatartásuk. Akár törvénybe ütköző is.
Ebből következik, hogy cég esetében a büntetőeljárásnak ismeretlen tettes ellen kell megindulnia. (Kivéve néhány esetet, amikor egy adott személy valamilyen oknál fogva már a büntetőeljárás kezdetén alaposan gyanúsítható.) Ebből aztán szép kis kavalkád fog kerekedni, már-már a káoszhoz közeli állapot, mert a büntetőeljárás során a hatóságnak kell kiderítenie, hogy személy szerint ki volt (kik voltak) aki a törvénybe ütköző cselekményt elkövette. Ez lehetett akár a takarítónő kis unokája, – aki játszott a számítógépeinkkel és illegális játékprogramokat telepített – az ügyvezetőn át – aki valamilyen számviteli szoftvert telepített illegálisan – egészen a rendszergazdáig – aki mondjuk a hálózati programokkal óberkodott – egyszóval bárki, aki a gép elé kerülhetett. Sőt akár egy ügyes hacker is aki meg a mi szerverünkön tárolta különféle illegális programjait.
Tehát cég, vagy szervezet esetében fenemód észnél kell lenni. A házkutatás során a hatósági tanúkkal, a jegyzőkönyv tartalmának pontosságával, hitelességével, a bűnjelként lefoglalni szándékozott eszközökkel, kifogásokkal, panaszokkal az eddig megismert módon kedvünkre eljátszhatunk. Viszont közbejön egy szép nagy rakás egyéb szempont is, amire feltétlenül figyelemmel kell lennünk.
Itt van mindjárt a képviseleti jog. A cég nevében érvényes jognyilatkozatot csak az alapító okiratban (társasági szerződésben) megnevezett személyek tehetnek. Mi is az a jognyilatkozat? Minden olyan szóbeli, vagy írásbeli közlés, akaratnyilvánítás aminek jogkövetkezménye van. (Ezt jól megaszontam)
Példa: Cégünk egyik telephelyén házkutatást tartottak a rend éber őrei. A két úr sötét bőrkabátban. Az ott jelenlévő olyan személy – teszem föl alkalmazott – jegyzőkönyvi aláírása csak akkor érvényes, ha a cég nevében érvényes jognyilatkozatot tehet. Minden más esetben csak a saját nevében nyilatkozhat, és azt is csak akkor, ha a Ptk. szerint cselekvőképes. Legföljebb hatósági tanú lehet, de azt már lejjebb kitárgyaltuk, hogy ezen minősége az eljárásban erősen aggályos.
A cselekvőképesség vizsgálata is igen fontos, mert lehet, hogy merő jó szándékból enyhén értelmi fogyatékos éjjeliőrt alkalmaztunk, aki egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan cselekvőképes, ezért ő eleve nem vehet részt a büntetőeljárásban.
Az Alkotmány 57.§ (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.
A védelemhez való jogosultságból következik, hogy a terhelt a büntetőeljárás során a védekezése érdekében jogait szabadon gyakorolhatja. A vele szemben érvényesített büntető igényt megismerheti, arról az álláspontját kifejtheti, a javára szóló körülményeket előadhatja, a hatóság tevékenységével kapcsolatos észrevételeit, indítványait előterjesztheti. A terhelt ezen jogai érvényesítése céljából védő közreműködését veheti igénybe." (Be kommentár)
Kezdjük a legegyszerűbb esettel: Pici kis cégecske vagyunk, egy szem székhellyel, minden szoftverünk jogtiszta, a számlák, licencek mind kéznél vannak az asztal feletti polcon a dossziéban, és teszem föl mi magunk vagyunk cégecskénk ügyvezetője. Jön a BSA. Felírjuk képviselőik adatait majd elhajtjuk őket. Nem sokkal később érkeznek a rend éber őrei. Két úr sötét bőrkabátban. Nekik megmutatjuk számláinkat, a szoftvereinket elindítva, azok sorszámát.
Ha ez nem elégséges és kutatni kezdenek, nézzünk rájuk úgy mint a velencei mór hűtlen hitvesére mielőtt megfojtotta volna, és rekedt torokhangon jegyezzük meg, épp egy többmilliós projekten végezzük az utolsó simításokat, amit órákon belül el kell juttatnunk a címzetthez, mert lejár a határidő, a késedelem miatt viszont hatalmas kár éri cégecskénket, és ez vállalkozásunk csődjéhez vezethet, ne is legyenek kétségeik afelől, hogy minden vagyoni és nem vagyoni kárunkért perelni fogunk a végsőkig.
Itt már egy C elemes gyakorlatot bemutatva ragaszkodhatunk ügyvéd jelenlétéhez is. A kupászkodás során természetesen mindenbe kössünk bele, amibe csak lehet. Kárigényünket már másnap jelentsük be. Kombináljuk az esetet azzal, hogy a BSA képviselőit pedig a Btk. 233.§ (1) bekezdésébe ütköző hamis vád bűntette miatt feljelentjük.
Kénytelen vagyok megint offolni egy kicsit. Az Art 11.§ (3) g) pontja értelmében az adózó ott tárolja az iratait ahol csak akarja. Ha ezt az adóhatóságnak bejelentette, a törvény szerint járt el, és holmi BSA féle gittegylet nem írhatja elő, hogy minden számítógépnek látszó tárgy mellett ott kell lennie a licencnek és a számlának.
Másik eset, ha nincs éppen kézközelben semmilyen irat. Erről az Art 36.§ (2) bekezdése rendelkezik, melynek értelmében a könyvelés, feldolgozás idejére az iratok máshol is tárolhatók, nem csak a bejelentett címen, ebben az esetben az adóhatóság felhívására 3 munkanapon belül be kell mutatni.
Álláspontom szerint pusztán az a tény, hogy nincs nálunk egy adott szoftver licence és számlája, még nem alapoz meg azonnali halaszthatatlan nyomozati cselekményt. Nyilatkozni kell arról, hogy épp a könyvelőnél vannak az iratok, és ha feltétlenül ragaszkodnak hozzá, holnap vagy inkább holnapután – tudvalevőleg a könyvelőnk nagyon elfoglalt – szívesen bemutatjuk, addig is viszontlátásra.
Ez esetben a rend éber őrei – a két úr sötét bőrkabátban – ragaszkodhatnak hozzá, hogy ők nagyon szívesen elvisznek minket a könyvelőhöz. Ekkor hivatkozhatunk arra, hogy nem hagyhatjuk itt az üzletet, vagy telefonálunk kell a könyvelőnek, mert csak bejelentésre lehet hozzá menni, ha nem így teszünk akkor ötletszerű összegeket hozzáír az adóalapunkhoz. Rutinos könyvelők tudják, ha a BSA szóba kerül, akkor éppen most indulnak az adóhivatalba, holnap pedig a nyírmadocsai könyvelőkongresszuson vesznek részt, tehát legnagyobb sajnálatukra nem áll módjukban fogadni minket. A kaján vigyort mindenesetre töröljük le a képünkről.