Dolgozunk hogy legyen mit együnk

Az embert a munka emelte ki az állatok közül, according to Mr. Marx&Engels&Lenins. Jómagam is megpróbáltam kiemelkedni az állatok közül, tehát amint megbuktam az egyetemen, és eképp bizonytalan megélhetésűvé váltam, nekiláttam dolgozni. Ebből érdekes dolgok születtek, például elmentem közalkalmazottnak egy középiskolába, ahol 2 év alatt megtanultam miért is nem megy közalkalmazottnak az ember. Pedig vidám évek voltak, csak pénz nem volt belőle. Közben "maszek" webszerkesztő/rendszergizda/jajjelveszettawörddoksimkerítsdelőléci is voltam, tehát árnyékos oldaláról is ismerem az informatikát.

Lássuk mihez értek és mit csinálok!

Próbáltam ide szerényebb alcímet keresni, de a "miről gondolom úgy hogy egyszer majd érteni fogok hozzá, miről vannak homályos elképzeléseim és milyen jogcímen szerencsétlenkedem én sok százezer forintos eszközökkel" nekem is kicsit alulértékelőnek tűnik. Lehet, jobban fedi a valóságot, de ez sosem fog kiderülni.

• Végzettség
  Erre sok szót nem vesztegetünk, nyomdaipari formakészítő technikus és reprodukciós fényképész szakmunkás vagyok. '94 óta nem jártam nyomdában nyomdászni (hálózatot szerelni igen) és igencsak hajszás, egészségtelen és butító munkának találtam. Főleg mikor az Agyar Lórum képeit kellett egyelni... na az szar volt. Elmúlt. A szakmát elfelejtettem, a könyveket kidobtam.
  3 sikeres (=nem sikertelen) egyetemi félév után egy CCNA vizsgával és egy drótnélküli specializációs mezőmérnöki vizsgával "dicsekedhetem". De már ott van a szobámban a CCNP tankönyv is. Juhé.

• Első webes izé Boldogult ifjú koromban akadtam össze az AUTOINFO oldal kitalálójával. A rendszergazdai tevékenység mellett itt programoztam először pénzért, nem is akármit. A dbaseII fájlokat awkkal, greppel, sorttal keresem/rendezem, mindezt phpn keresztül. Nem erről álmodnak az ifjú programozó palánták (hanem jól fizető projectmanageri állásról a Microsoftnál) de jó iskola volt, és még működik.

• Szerelem
  Józan felmérés eredményeképpen hamar nyilvánvalóvá vált hogy a feladatot linuxszal kell megoldani. Az NT/VisualFoxpro társulás 2 óra alatt nem volt képes html formába önteni a pár ezer soros .dbfet, a linux ezzel 17 másodperc alatt végzett. Nem volt komoly vita. A teljesen hátborzongató feladatot sikerült megoldani megbízhatóan, rugalmasan. Magam sem hittem volna hogy menni fog. A webszerver hamar apache lett, debianon, a munkaállomás amin dolgoztam még egy ideig Win95 volt, az alkalmazások élén a TextPad szövegszerkesztővel. Fél év után meguntam, és kipróbáltam a vékonykliens eljárást. Nagyszerűen bevált. Azóta soha, semmire sem használok windowst, az alapvető lételemem a linux lett. Mindenre használom, de főleg programfejlesztésre és kommunikációra. Olyannyira magával ragadott a dolog, hogy néha kicsit erőszakosan térítek, de egy figyelmeztetésre abbahagyom.

• Legjobb webes izé
  A Kvízpart rendszergazdája és jó ideig programozója voltam. Ez egy böszme nagy gép, itt tanultam meg teljesítményre hangolni programot, meg hogy milyen érzés az amikor az ember szerverét tapogatózó nyálkás ujjak seregeként zaklatja állandóan a hibákat és réseket kereső huncutok hada. Szerencsére a huncutok barátiak voltak, elárulták a fölllelt hibákat, és befoltozásukkal jelentősen javult a holmi. Természetesen php, postgres, apacs. Fűszerként van benne python, shellscript, c meg E324 ízfokozó no és pácsó.

• Nemrég még most volt
  Szabadúszó életemnek egyenlőre vége. Nyugdíjas stílusú, állandó kihívásokat és fejlődési lehetőségeket kínáló, dinamikusan fejlődő stb. cég (tessen elolvasni bármelyik IT állásajánlat szövegét, és ide behelyettesíteni) alkalmazottjaként tengetem napjaimat. A tirádák stimmelnek, heves titlakozásom ellenére rugdostak el a CCNA vizsgámra, meg további ilyen helyekre. Kihívás is van bőven, és arról is gondoskodnak hogy ne tunyuljak bele az asztali munkába.
  Ún. "Field Engineer" vagyok, ez az eufémizmusra hajlamos amerikai nyelvben a "vizesnyolcas" szinonimája. Switchek, nagyritkán routerek alapszintű konfigurációja és limitált képességeimhez képest hibaelhárítása a feladatom, ami érdekes helyekre visz el. Létrát mászom, szűk lukakban kúszok-mászok, végignézek kisebb műtéteket és boncolásokat (nem nagy a különbség), radioaktív anyagok és méregraktárak körül kóricálok. Ritkán unalmas a munkám, és nem ritkaság a több km-es séta sem.
  Természetesen az unalom ritka perceit a néha még föl-föl bukkanó windowsnak köszönhetem, de mivel az X terminál project egyre sürgősebb, azt el fogom passzolni és akkor megint nem látok windowst hónapokig, ami nagyszerű lesz.

• Most ez a most
  Véget értek a szegedi idők, őszinte sajnálatomra. A fönt említett X terminál project időzítése okán kölcsönös megegyezés. Tárt karokkal vártak Gödöllőn, a szie informatikai hivatalában. Ez szakmailag nagyjából a csúcs - linux amerre látok, sok hardver, érdekes feladatok. Persze minden édenkert sarkában üldögél egy gonosz manó, kinek savanyú lehellete pállot sörhabot rezegtet szája sarkában. Egyfelől Gödöllő sosem lesz a szívem csücske, egy kis darab Pest, Igaz, ezért kárpótol, hogy barátaim a közelben vannak. Azért elég ciki olyan városban lakni, ahol az összes abc bezár este hétre :). Másfelől van pár elég hátborzongató házi feladat is itt - például a menük.

• Azóta volt még három most
  Gödöllő, ahol sokat tanultam, véget ért. Azóta dolgoztam egy évet kományhivatalban, amiről sokat fogok mesélni, ha majd elévült, meg egy kis cégnél, amiről nem. Most pedig már három éve a multirabszolgák édes kenyerét eszem, a cukrozott gyümölccsel és sok-sok unixszal.